sokat gondolkoztam azon az elmúlt néhány órában, hogy ezt posztoljam-e ide a blogra, de végül is arra a következtetésre jutottam, hogy miért is ne. tehát, az alábbiakban az elmúlt néhány órában átélt álmom teljes egésze olvasható. igyekeztem mindent a lehető legpontosabban leírni, úgy, ahogy "láttam". a kis kezdőbetűkért bocsánat, de ahhoz már végképp nincs most erőm, hogy ezen változtassak, akkor meg siettem, hogy nehogy kimaradjon egy részlet is. lássuk:

kezdődött azzal, hogy a főiskola első napja volt, délután 2 óra kb. a régi gimnáziumomba tették át az első órát, mert valami cink volt a főépülettel. megváltozott, de úgy terveztem, hogy az életbe többet oda be nem teszem a lábam, mert --- mindegy, hagyjuk. néhány osztálytársammal elkezdünk azon vitázni, hogy a büfé mindig is középen volt-e, mert én határozottan emlékszem, hogy a bejárat mellett volt, pedig egy kezemen meg tudom számolni, hogy a néhány év alatt hányszor vásároltam ott valaha bármit is. felmentünk az emeletre. a falak rendesen le lettek festve és minden terem kapott egy nagyon szépen ledizájnolt formás, lekerekített sarkú és oldalú névtáblát, azokhoz a kibaszott ronda ajtókhoz (türkiz és világoszöld volt, de tényleg, a valóságban is) találtak végre egy olyan dolgot, ami passzol hozzá. a nagy előadó felkerült az emeletre, és úgy nézett ki belülről, mint valami kibaszott ítélőszék, vagy bíróság. volt középen egy nagy pulpitus és bírói szék, valamint minden antik fából volt.

elkezdődött az első óra, valami pofa tartotta, azt hiszem, hogy médiás alkalmazások volt a tárgy neve, és a facebooktól az iwiwig minden szóba került. nagyban jegyzeteltem a frissen vásárolt kb 5 colos kijelzős netbookomba. sokat írtam és élveztem az előadást, bár azt megjegyeztem az egyik srácnak, hogy a volt multimédiás tanárom kb kétszer ilyen jó volt. letelt a másfél óra, majd kimentünk a folyosóra. itt kezdtek igazán nem tetszeni a dolgok, amiket látok. csoporttársaim személyében a legjobb barátaimat pillantottam meg és olyan embereket, akiket ismerek, de totálisan alkalmatlanok erre a pályára. valamint, ott volt néhány gimnáziumi osztálytársam is. többnyire a legocsmányabb, legbutább, leggazdagabb körből.

lementünk az aulába. lefelé mentünk, de valójában mégis az emelet felé tartottunk. láttam egy 7-8 éves kisgyereket, aki odament egy másik kicsihez azzal a dumával, hogy elástam a macskádat(!?)- haha! majd folytatta az útját az apjához, aki egy padon ült, kb 1,5 méterrel a feje felett és boldogan újságolta ezt el neki, aki vigyorgott és megdicsérte. ezután szóltam a gyerekhez egy pár szót, valami óriási igazság lehetett, mert erre emlékszem és kész. azzal fejeztem be a vele való társalgást, hogy teljesen mindegy, hogy mit mondok neked, mert úgyis az ellenkezőjét csinálod, mert ebben a korban ez dívik.

ezután követtem néhány volt csajosztálytársamat a wc-k felé, majd közöltem velük, hogy már nem kell a wc-kben dohányozniuk, biztosan kiengednek minket az udvarra is. röhögcséltek, majd mondták, hogy itt a kijárat... és tényleg. kint egy gyönyörű kert volt, egy csomó bokorral meg növénnyel, salakkal leborított földön lépkedtünk és volt egy csomó fehérre mázolt kovácsolt-vas pad is. az iskola előtti rész azonban fel volt túrva, markológépek álltak használatlanul mindenfele, és az egész olyan lehangoló volt, hogy basszameg, mindig ugyan oda jutok vissza.

felmentünk az emeletre. vártunk az előadóra, ami azért volt különösen izgalmas, mert senkinek fogalma se volt róla, hogy ki hol hagyta a laptopját. bíztunk benne, hogy bennmaradt a teremben. a tanító megjelent, majd ki akart emelni egy asztalt a padlóból, ami kiemelkedett, mint valami sci-fi filmben. az első tanárral ellentétben ő nő volt. akartam neki segíteni, de nem engedte, végül elesett az asztallal együtt és amikor segítettem neki, az asztal pihekönnyű volt. még a folyosón találtam egy rózsaszín nyakláncot, amit sikeresen visszajuttattam a tulajdonosához. leültünk az órára. egy szót nem beszélt a hölgy, így eszembe ötlött, hogy megörökítem a facebookon az első napot egy állapotjelzés formájában. felcsatlakoztam, és az fogadott, hogy facebook.hu. a logó alatt egy óriási reklám díszelgett, valamilyen joe halétterme, vagy micsoda. inkább bezártam. viszont találtam még egy laptopot az asztalomon, ami ugyan olyan volt, mint az enyém, csak sokkal nagyobb. akkora, mint amit tervezek is venni egyébként. kinyitottam, és volt rajta egy windows xp, ami lefoglalt 33 gigabájtot a 35ből és nem volt más partíció. a képernyőméret a 17 colhoz képest akkora volt, mintha a felbontás 320x200-ban lett volna, ezen minél gyorsabban változtatni akartam. megvizsgáltam a dolgot közelebbről, és a képernyő szélein volt egy-egy papírból készült kapcsoló, meg egy papírból készült ilyen sínszerű csúsztatható cucc, amit ha kitoltam, az egész asztali kép egy névjegykártya méretére zsugorodott a bal felső sarokba, aztán inkább vissza is állítottam is hagytam.

elkezdődött az óra. a nő berakott egy dirt 2 videót és arról kezdett el beszélni, hogy mekkora áttörés volt az, hogy a korlátokat el lehetett sodorni az új részben, és hogy vizsgáljuk meg mi is, hogy mennyire realisztikus. bár végtelenül untam az egészet, órabeli viselkedésem nem ezt tükrözte. még oda is súgtam jánosnak, hogy ez bizony kurvajó lesz a radikalmodnak, mert nemtom, csak. ja és egyébként a korábbi vízszintes elrendezés helyett, körasztaloknál ültünk. a következő videó egy nagyon realisztikus cucc volt. egy csávó látszott rajta, amint a kezében fogja a kamerát és a másik kezével kapaszkodik egy korlátba egy parkolóban, ami leginkább úgy írható le, mint a westend és a skála keresztezése egy mélygarázzsal. majd fogta magát, egy kézzel felhúzta magát, átdobta magát a korláton, majd belevigyorgott a kamerába. vágás, én lógok a korláton. és a kezemben a kamera. körbenézek, szinte nem is aggódok, de az nem túl jó érzéssel tölt el, hogy 30 métert zuhanhatok lefelé. a felhúzódzkodás még megy, de alig tudom átpréselni magam a korlát és a betonkeret között, de sikerül. az osztályommal nézek farkasszemet és vigyorgok én is. vágás.

terem ismét. vége az órának (sokadszorra), este van. a társaim hívnak valahova, de mondom, h ezt, meg ezt az anyagot még meg kell tanulnom ma, és bár kurvára nincs hozzá kedvem, erre a száraz szarra nem fogok emlékezni, úgyhogy muszáj lesz. vágás.

nézek valami cuccot a számítógépen. egy nagyon wow-szerű animét, vagy klippet nézek, ahol az a fő motívum, hogy egy szárnyas tehén repked a rózsaszín és babakék felhők között. nem igazán értem, amit látok. vágás.

beszélek néhány sráccal, akivel a felvételin találkoztam, és kiderül, hogy az egyik srác - később kiderül, hogy az márk (egyik jó barátom, akivel még a bíróságon dolgoztam)- a gólyatáborban olyan totál részegre itta magát, hogy valami extra vicces dolog történt vele. majd kifejtem, hogy háhá, én őt innen meg onnan ismerem, ezután megjelenik az arcán egy rendkívül idióta vigyorral egyetemben és megjegyezzük, hogy még mindig részeg. továbbá azt is konstatálom, hogy hogy az istenbe lehet az, hogy én nem tudtam a gólyatáborról, meg arról, hogy 3 napja volt. majd kiderül, hogy egy lakásban vagyunk, ahol is az afterparty van. vágás.

visszatérünk a dirt2-s csaj előadására, majd mindenkit kiküldenek a teremből vészhelyzetre hivatkozva. erdőben vagyunk, totál sötét van. sétálok pár métert, majd jön velem szembe egy szellem, és az egyik fősulis, leendő oktatóm azt mondja, hogy rohanjunk, mert baj van. levágom, hogy az egész megint valami totális baromság, és megjátszott dolog. annyit közlök a tanárral rezzenéstelen arccal, hogy "szarnom kell". sétálok-sétálok a tök sötétségben, hallom ahogy a csajok sipítoznak, de leszarom. látok egy kaput, ahol egy törpe kalapál egy méretes, híd alakú rácsos vasajtót. az útnak vége szakad, és a teljes sötétségbe burkolózik. konstatálom, hogy ott valószínűleg a világ vége van, nem lehet tovább menni. láthatatlan fal, mint a játékokban, ha úgy tetszik. úgy döntök, hogy inkább visszafordulok. az úton találkozom még egy szellemmel, meg más szellem- formájú élőlényekkel is.

beérek egy terembe, ahol óriási, elméretezett fotel szerű, teljesen egybetartozó ülőhelyek vannak, és olyan a "székek" dizájnja, mintha egy felturbózott templomi pad lenne. az osztályom a sorokban nagyrészt háttal ül, és az arcukat a normális ülőhelyzettel ellentétben az ülős részbe nyomják. én a normális irányba nézve szeretnék helyet foglalni. a színpadon látok néhány bohócruhába öltözött papot, de semmi mást. végül, egy alvó csövesnek látszó igénytelen alak és egy idősebb hölgy közé ülök le. valaki megkérdezi, hogy van-e kérdés. erősen gondolkozom rajta, hogy felteszem nekik azt a kérdést, hogy mi a kurva isten faszáért kellett ráhozni a szegény lányokra a frászt, meg foglyul ejteni őket, amikor szemmel láthatóan nem élvezték a dolgot, és kajak elhitték, amit látnak. meg azt is hozzáfűztem volna, hogy a szellemeket még el is hittem volna, mert nagyon jól sikerültek, de a többi az teljesen nevetséges volt. nem tudom, hogy végül is feltettem-e a kérdést, mert vágás.

bent vagyunk a teremben és még mindig a szellemes téma van terítéken. ezúttal sötétség, és szellemek nélkül. még hirtelen bevillan egy pillanat, ahogy a tanárokkal állunk a sötétség közepén, megérkezik jános, majd nulla beleéléssel és színészi tehetséggel közli, hogy "majd letöltünk valami kibaszott vírust a netről, és kiírtjuk ezeket a szellemeket". nagyon átlátszó volt, de mindenkire hatott rajtam kívül. a többieknek meg sem próbáltam elmagyarázni, hogy a szitu, mert korábban sem hittek nekem. ezután elkezd sipítozni a tanárnő, hogy ezen az órán nem azért dolgoztak ennyit, hogy egy valaki is ignorálja az egészet, miért nem vagyunk képesek beleélni magunkat, legalább próbáljuk meg, itt mindent megkaphatunk, lehet mmo, vagy fps is belőle. aki nem működik együtt, az majd a JEGYEIBEN meglátja az eredményt. kérdeztem tőle, hogy mi a pláne abban, hogy körülöttem mindenki halálra van ijedve, kezdjek el szerepet játszani, meg jó pofizni, élvezzem, főleg annak tudatában, hogy a JEGYEIM MÚLNAK EZEN?! ezt így mégis hogy a faszba gondolta? ja, és hozzátettem azt is, hogy ez nem wow, így nem tudom beleélni magam, mert szar.

felébredek, egy szúnyog zümmög a kibaszott fülemnél, le vagyok izzadva és a könyökömön két óriási szúnyogcsípés viszket. azt viszont csak nagy nehezen tudom elhitetni magammal, hogy MÉG nem kezdődött el a főiskola, MÉG nem vettem laptopot (mert az volt az első gondolatom, hogy hol a faszban hagytam, mert itt nincs az biztos) és kurvára álmodtam ezt az egészet és itthon vagyok.

the end.

igazából az egészből én azt tudom leszűrni, hogy milyen kibaszott mély nyomott hagyott bennem az az említésre sem méltó gimnázium, ahol gyakorlatilag csak csalódás ért, a nem kevés színtiszta szenvedéssel és lelki sérelmekkel átitatott évekkel együtt. valamint az, hogy a laptop, mint tárgy mennyire elérhetetlennek tűnt számomra, és most, hogy tetemes pénzt leszek kénytelen kifizetni az iskolának, most lesz, mert kell és mert szükségem lesz rá. az is egyértelmű számomra, hogy tulajdonképp "félek" az anyagmennyiségtől, és attól, hogy nem fogom majd tudni tartani az iramot, de mindent megteszek majd ennek érdekében. de ugyanakkor megannyi "jó" sztorit és élményt várok az egésztől. egyébként úgy szokott történni, hogy ha valamiről álmodok, legyen az egy személy, egy esemény, egy megálmodott elhatározás, vagy cél, akkor csak ilyetén módon vagyok befolyásolható. ha álmodok róla, akkor az ÚGY LESZ, és tartom magam hozzá, nem engedek belőle. saját magamat más módon nem tudom meggyőzni, és ez a meggyőzés nem tudatos, tehát nem úgy fekszem le, hogy erről meg arról kéne álmodni és akkor tök jó lesz. persze, nyilván szoktam magammal "vitatkozni", és változtatok dolgokon, de olyan dolgokon, amik amúgy igencsak nagy akaraterőt igényelnek, vagy totálisan megváltoztatják az addigi véleményemet és viszonyomat dolgokhoz, csak így lehetséges. csak, hogy egy rendkívül banális példát említsek (vagy az első ilyen élményemet, amire emlékszem): a dragon ball z korszak idején, amikor még az rtl-en is tolták orrba-szájba, vegita megjelenésekor nagyon utáltam. negatív karakter volt, meg amúgy sem tetszett. aztán álmodtam arról, hogy leszállt vegita a nyugatinál itt a felüljáró hátsó részében és láttam "élőben"... onnantól kezdve no1. vegita fanná váltam, és minden alkalmat megragadtam, hogy egy-egy új vegitás kártyához hozzájuthassak. amin vegita volt, azt nekem el lehetett adni onnantól. kérdés persze, hogy az inception után (amit egy hete láttam) mekkora esély volt egy ilyen terjedelmű és részletességű álom átélésére, de azt hiszem, hogy a film kapcsán elég nagy. csak azon csodálkozom, hogy pont ma.

persze van még néhány töredék, ahol nem vagyok egészen biztos, hogy mi történt, meg párbeszédek, amiknek semmi értelmük, meg nem tudom mihez kötni, mert túlzottan hiányosak, de a lényeget leírtam.

igazából már annak is "örülök", hogy ez így egybe megmaradt addig amíg leírtam, mert ez sem jellemző. még akkor is örülök neki, ha nem éppen vicces, meg felemelő a dolog.

Tekintettel arra, hogy "rég" volt már dnb szett, most erre kerül sor. A lassan elmúló hetet betegen töltöttem, sikerült megfáznom. Igen, nyáron. Ilyenkor mindig jobban vágyok a masszívabb zenékre. És, mivel mostanában rengeteget hallgattam a bassdrive műsorait, kívülről tudom már az összes forthcoming release-t, és kicsit "sok" volt a likvidből. Szal' igen, ez nem egy lágy szett lett. Külön érdekesség, hogy az ötödik track saját. Bátran ki merem jelenteni, hogy lassan elérek arra a szintre, amire mindig is vágytam. Hangzásilag persze. Indzsój!

tracklist:

001 fourward - let me
002 fourward - sooner or later
003 engage - helium
004 rolar - chobot robot
005 v150r - context
006 hedj - acid fruit
007 katharsys - guidance
008 rusher - lithium
009 rico - loot and slaughter [maztek rmx]
010 ibs faction and rolar - will power
011 katharsys - night terror
012 allied - relapse
013 stakka and skynet - clockwork [stakka rmx]
014 kiro and neonlight - the blackout
015 jade - my world
016 future signal - cut off
017 nphonix - dead end
018 future signal - time vortex
019 audio - no soul [future signal rmx]
020 misanthrop - black rain
021 silent witness and sirius - proceed
022 vicious circle - access all areas
023 data - hidrogen
024 er.ic - aware
025 robot redford - dying star
026 tyler straub - drawn faces

időtartam: 85:34
méret: 117 MB
egyéb info: 192 kbps, mp3, id tag kitöltve, cover art belementve
műfaj[ok]: drum and bass

-> erre tessék <-

nem bírom... :DDDDDDDDDDD

Thomas Brush olyan side-scroller platform-kalandjátékot posztolt a Newgrounds portálra, amivel pillanatokon belül bezsebelte a három legmagasabb rangú díjat.

A Coma egy gyönyörűen megrajzolt világban játszódik. A játék történeti szála nem annyira érdekes, de kétség kívül jópofa. Karakterünk egy kis fekete paca. Célunk az lesz, hogy a nővérünket megmentsük, aki jó apánk pincéjében van fogva tartva. Ebben segítségünkre lesz egy madár, illetve néhány másik karakter is.

Természetesen gyűjtögetnünk is kell majd, illetve oda-vissza is kell rohangálnunk, hogy megtudjuk, az éppen aktuális tárgy mire is való. Hiszen a játék annyira minimalisztikus, hogy nincsen Inventory, de nincs is rá szükség.

A játék atmoszférájához nagyban hozzájárul a zene is, ami már-már Knytt szerű magaslatokba repíti a játékost (lassan ideje lesz arról is írnom). A "fordított erdő", illetve madár barátunk tárgyhordozása óriási ötlet volt véleményem szerint, tényleg fantasztikus.

A Coma egy teljes évig készült, és bár alig 20-25 percre rúgott a vele eltöltött élmény, minden másodpercét nagyon élveztem. A játék egyik fő zenéjét itt érhetitek el.

A játék itt játszható

Bátorkodtam létrehozni egy csoportocskát a fészbúkon a podkeszteknek. Szóval aki késztetést érez, lehet követni.

Majd lesz rendes poszt is.

Resistanceboi rendkívül lelkesítő kérésére ismét dubstep podcast van. Mivel sikerült olyan zenéket összeválogatnom, amit kb lehetetlen disszonancia nélkül összemixelni, ilyen élvezetekből most kevesebb van benne, de ez ne szegje kedvetek, mert ettől még teljesen élvezhető! A végén még egy kis extra is helyet kapott, remélem, hogy nem rontottam el vele a nyugis befejezést, de muszáj volt, abszolút kedvenc lett az utóbbi napokban. Nah, de nem koptatom a billentyűzetet feleslegesen, indzsój!

tracklist:

001 spl - spellbound
002 reso - rumble
003 total recall - bang bang
004 vaski - murder
005 spl - in memorty
006 m'black - heartbreak [bare noize remix]
007 nero - innocence
008 vaski - terror dome
009 flux pavillion - digital controller
010 science - bamboo dub
011 breakage - justified
012 kryptic minds and leon switch - minor nine
013 vesicle - askel
014 javandee - final escape [dantini. remix]

időtartam: 43:52
méret: 60,4 MB
egyéb info: 192 kbps, mp3, id tag kitöltve, cover art belementve
műfaj[ok]: dubstep

-> erre tessék <-

A Margitszigeten megrendezésre került "esemény" felejthetetlen élmény volt számomra. Na, nem azért, mert olyan "varázslatos" lett volna, hanem azért, mert ismét megbizonyosodhattam arról, hogy minden rendezvény, amit ebben az országban lebonyolítanak, egy katasztrófával egyenlő. Kezdjük az elején. A "SportVarázs" abban nyilvánult meg, hogy ha sportolni akarsz, akkor varázsolhatsz magadnak hozzá eszközt, mert azt nem igen adnak. Továbbá minden, ami egy kicsit is felkeltheti az érdeklődésedet, az valójában csak egy csupasz semmiség, értelem nélkül. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy valóban ez minden, amit sok "szakember" ki tud találni "tömegek" szórakoztatására?! Mondjuk már azon is meglepődtem, hogy legalább a Sportuszoda nyitva van mindenki számára és nem szednek belépőt. Ellentétben persze a Palatinus-szal.
De lássuk, hogy mi hogyan is nézett ki a valóságban. Kezdjük talán azzal, hogy az egész körút alatt bárki is csak egyetlen egyszer szeretett volna verbális kommunikációba lépni velem [ahogy a humanoidok szokták], az is egy nagyon kedves drogprevenciós alapítvány munkatársa volt. A többiek, nos vagy csak a pénzért voltak ott, vagy nem tudom. Persze, nyilván nem azt vártam volna el, hogy minden két méteren az arcomba ugorjon egy aktivista, de ez azért... ugorjunk. Az Atlétikai Centrum kimaradt, szóval ott nem tudom, hogy mi zajlott, néhány gyerkőc floorballozott, meg focizott, ez kevésbé érdekelt minket. Nézzük a Palatinus Strand felhozatalát [ami egyébként az a mögött lévő nagy füves - és amúgy elkerített - területen zajlott]:

Ökölvívás: Jah, az volt, néztük is egy darabig, de egyrészt nem volt túl érdekes, másrészt pedig nem éreztem magam teljes biztonságban...
Judo: Volt, egy sátorban, nem néztük meg közelebbről.
Szivacskézilabda: Még nyomokban sem.
Greenpeace: Szintén. Nem mintha annyira hiányoztak volna, nyilván a homokzsákokat pakolták.
Kalandpark: Váó. Ez biztos tök jó lesz, falmászás, meg drótkötélpálya, esetleg még akadálypálya is, ...

...

hát nem. A "KALANDPARK" annyiból állt, hogy egy nagyjából 5 méteres területen, két fa között lehetett a magasban száguldani a drótkötélen. Eljutott? Remek. Borzalom.
Strandkézilabda: Pálya volt, háló is volt meglepő módon, azonban se segítőt, se labdát, se játékost nem láttunk, valszeg ez is egy, a "varázs" közül.
Íjászat: Volt, bár élvezet volt nézni, hogy vajon ki lövi le a Duna partján futókat egy-egy kósza nyílvesszővel. Sajnos senkinek sem sikerült.
Sakk: A Palatinus omladozó csúszdarészlege után árválkodott egy szép sátorocska, még el is poénkodtunk azon, hogy a kockák biztos ott sakkoznak, és TÉNYLEG. Nem mertünk benézni.
Kite-surf: Bár medence volt [a csúszdák érkezőmedencéje], de az túl sok mindenre nem alkalmas, ezért kipróbálhattuk [volna], hogy milyen lehetNE kájtszörfölni a vízben, egy-egy darab PVC csövön egyensúlyozva. Nem viccelek.
Vadvízi-evezés: Az előbbiekből talán leszűrhető, hogy még csónakot se láttunk. Evezőt sem. Fulladozó vadvizet sem. Sziklás partot sem.
Tollaslabda: Hozd magad, játszd magad, a levegőt és a füves talajt mi biztosítjuk.
Nemzetközi gyermek súlyemelő verseny: Biztos a föld alatt emelgették a súlyokat, vagy besegítettek a munkásoknak a hídon a híd megemelésénél.
Mediball: Gyanítom, hogy ennek nincs köze a gyógyító levegőnek, mindenesetre csak azt láttuk.
Asztalitenisz: Volt, bár ennek már utána se jártunk.
Petanque: Volt.
Strandröplabda [verseny]: Se strand [lévén, hogy el volt választva attól], se röplabda, se verseny.
Nemzeti Sportszövetség: Biztos ott ugráltak a bokszsátorban.
Afrikai Magyar Egyesület: Lehetett rajzolgatni, jajdejó.
Birkózás: Nemigen.
Streetball: Nyomokban látni véltem, de ezt is kihagytuk.
Szumó: Miután beledöngölték egymást a földbe, eltűntek.
Óbudai Egyetem: Jah, létezik, Óbudán.
Levegő Munkacsoport: Szerintem átmentek lebegőbe.

Kicsit lehangolódva, de továbbmentünk. Majd a nagyréten jujuj!

Sportcsillagok szigete: Én egyet se láttam. Lehet, hogy éppen bújócskáztak.
Játéksziget: Az egész egy nagy játék! Nem találkoztunk vele.
Tájfutás, tájékozódási játékok: Felteszem, hogy aki már odáig eljutott, annak nincs gondja a tájékozódással, aki meg nem, az sajnos lemaradt.
Játékos váltóverseny: aka Melyik vezető tudja hamarabb kettesbe rakni a leharcolt BKV buszt a megállótól való rajtnál.
Falmászás: Mássz falat egy kb 2x2,5-3 méteres falon. Ehhehehehe.
Kerékpáros program: Akik kerékpárral jöttek, azok már a programon való megjelenéssel is bizonyították azt.
Roller park: Előbbi.
Tollaslabda: Itt volt 2x2 darab ütő, meg hozzá 8 labda.
Gumiasztal: True!
Nordic Walking: Érdekes volt nézni, ahogy a "prezentációt" tartó hölgy kb. 3x olyan gyorsan rongyol előre, mint a többiek, akik csak lóbálták azt a két botot.
Duna project: Felteszem, hogy ez a "homokzsákpakolás", vagy a "nézzük az ár minnyá kiönt, azt megdöglünk mind" lehetett.
Parkröplabda: Ezt valaki megmagyarázza nekem is? Amúgy nem.
H labda: Oda is dobtam neked! Légnemű volt, mint ahogy az is, amiről elnevezték.
Rippel fivérek: Voltak, egész jó kis pályát húztak fel, érdekes volt.
Kétlabda kupa: Itt egy labda, ott egy labda, nincs egy labda.
TRX: TRex ellátogatott a Margitszigetre, majd miután mindent összetaposott, ennyi maradt. Fingom sincs, hogy mi volt az.
Rúdtánc aerobik: Vót.

Ennyi megrázkódtatás után úgy döntöttünk, hogy visszamászunk, aztán megnézzük mi van a Hajósban. Sajna a fürdőgatya hiánycikk volt nálam, ezért csak a vízipólósokat néztük egy darabig, meg néztük, ahogy az edző üvöltözik, de ennyi. Még megnéztük, ahogy a lassú víz a partot mossa, aztán hazaindultunk.

Lehet, hogy velem van a baj, de én valami olyasmi programokat vártam, amit effektíve nézni is lehet és érdekes is, valamint aktívan lehet azokat művelni is. Mindent kipróbálni, megnézni, megtapogatni, ehelyett valami rendkívül unalmas, érdektelen és abszolút amatőr semmit kaptunk. Remekül elszórakoztattuk magunkat, hogy hogyan is kéne kinéznie ennek [élen a kalandpark kaland-játék-kockázat kiadásával]. Rendeztünk szemétszedő-környezetvédelmi versenyt, mivel néhány helyen szinte égig állt a szemét a kukák mellett, ami érdekes módon senkit sem zavart. Továbbá virágszimatoló-versenyt, pihenő-versenyt, és a buszoktól köhögő-versenyt. Komolyan mondom, ha a jó levegő és a társaság nem lett volna, akkor még egy egész napos barátokközt maratonon is jobban éreztem volna magam, mint itt.
Lehet, hogy én vagyok túl kreatív, de én mondjuk meghívtam volna az Adidas, vagy a Nike képviselőit is, béreltem volna sporteszközöket és értelmes programot találtam volna ki. Lennének ötleteim bőven, csak azt nem értem, hogy miért nem volt a "szakembereknek" annyi eszük, hogy lássák, ez egy nagy büdös lókaksi, nem program. Mert bárhogy is nézzük, a programok nagy része eltűnt a semmiben, a maradék meg szégyenteljes volt.
Ez a rendezvény tipikus példája volt a Magyar szervezetlenségnek, eszetlenségnek és az értelem nélküliségnek. Áhh, botrány. Öröm volt azt is látni, hogy a 3-4 éve nem látogatott sziget még mindig ugyan olyan lepusztult a középső részen, mint korábban.

Nos. A mai napnak több tanulsága is van:

1. Ha már lefeküdtél, reggelig ne kelj fel, még akkor sem, ha:
a, Úgy telepakolja a mosógépét a szomszéd, hogy kész masszázsággyá változik alattad a matrac, és/vagy
b, Ha természetellenes módon akkor fáj a szemed ha csukva van, nem pedig akkor, ha nyitva, és/vagy
c, Ha úgy érzed, hogy életed teljesebb lesz azáltal, hogy ma este sem alszol, és/vagy
d, Ha eszedbe jut, hogy a két éve vásárolt számítógépedbe még mindig nem raktad át a régi hangkártyát, és ezen időpont most tökéletes lesz ennek bepótolására, de mire leérsz a galériáról, mindezt ezt elfelejted, és/vagy
e, Ha azon gondolkozol kora hajnalban, hogy mit is csinálsz a gép előtt, és minek is maradtál ébren?!

2. Ha a gázszerelők szeretnének bejönni a lakásba, hogy visszaszereljék a pár nappal korábban leszerelt gázórát, akkor nem célszerű az azt tároló szekrényt a bejárati ajtó elé húzni, mert nem tudnak bejönni.

3. Ha esetleg arra vetemednénk, hogy a frissiben megnyílt Nyugati téri Tacskó Express-be be szeretnénk térni a déli órákban, ne tegyük, mert:
a, Bár az első pontból kifolyólag nem vagyok a helyzet magaslatán, azért azt remekül láttam, ahogy az emberek mindenfajta fizikai törvényt megszegve, egy teljesen sajátságos "nézdahátam" módon hajlandóak csak közlekedni. Teszik mindezt úgy, hogy az emberben felvetődhessen, hogy valamennyi, az íratlan szabálykönyvben található logikus koordinációs-készségre vonatkozó valamennyi passzusát áthágták.
b, Az emberek az "akció" felirat láttán még képesek megvenni a kétszáz forintos tejet is.
c, A tudatos vásárlók az öt darab, specikálisan akcijós termékekből megveszik valamennyit, amennyit a Tecskó egy napra lehetővé tesz a homárjainak.
d, Az egyszeri vásárló megelégszik a fél-tenyérnyi akcijós, ám 14 forintos zsömlével is, akár még annak tudatában is, hogy a közeli piacon ugyan ennyiért igazi és háromszor ekkora zsömlét is kaphatnak.
e, Az öt darab akcijós terméket tartalmazó szórólapról csak egyetlen termék, és abból is csak néhány darab van készleten nyitás után kb. 5 órával.

4. A SuperSpar élelmiszerüzletben olyan zseniális, a Showder-klubba is beillő párbeszédet hallhatunk, amíg édesanyánkra várunk a pénztárnál, hogyaszonygya:
- Képzeld, reggel elsőnek jöttem be, és aszt' láttam, hogy a hüttőpultoknál egy leeresztett kerekű biciGli fekszik, maj' aszt' is észrevettem, hogy három matrac hever szanaszéjje', étted'?! Aztá' gondolkoztam rajt', hogy hazatolom a biciGlit, de hát át kellett öltözni.
- És mi lett a biciGlikke'?
- Há' én aztat nem tudom kedves üzletvezető asszny' de hát má' nincsen itt, nemde?
- Jóva' fijam, ezeket a csijós dobozokat told meg eggyel, hogy szép egyenesen legyenek, oké?
- ...

Tudom, tudom, nem illik "kihallgatni" mások beszélgetését, de így alakult. Sajna a létformák közti beszélgetést nem állt módomban tovább hallgatni, mert siettünk a pénztárhoz.

Ja, és még egy dolog: A danón' görög stracciatella ízű krémjoghurtja inkább hasonlít egy citromos-vaníliás-csokis krémre, mint joghurtra, mindenesetre rettentően finom, próbáljátok ki.

Tekintettel a ragyogó napsütésre, és a közelgő nyár első szárnypróbálgatásaira, íme egy könnyed, éneklős, lityi-lötyis, bólogatós liquid szett. Még egy csipetnyi [de tényleg csak egy csipetnyi] durvulás is belefért. Jó szórakozást!

tracklist:

001 Naibu - Discrete
002 PMS - Stolen Moments
003 Dizzy Muzzy - Sounds Like
004 Dephzac - Feelings
005 BMK - Twilight [Utah Jazz remix]
006 Dave Owen - Still Waters
007 Meth - Sleaze
008 Naibu - Along
009 Phobia - Clean Break
010 Zero T and Mosus - Shallow Grave
011 Flame - Recover
012 Eleventh Sun - M42
>>> DaVip and Encode - High Technology
013 Hydro and Naibu - Secrecy
014 Friction and K-Tee - Untitled Blues
015 Lenzman - String City
016 Apex - Falling
017 Redeyes - I Live
018 Stunna and Bionic 1 - Can't You See
019 Shock One - Further Away From Me [Logistics remix]
020 Fusion - The Girls on Genesse Ave
021 Bungle - The Need of Being Alone
022 Urban Notion - Insomnia
023 KM and Paralyzah - Nega

időtartam: 01:13:39
méret: 101 MB
egyéb info: 192 kbps, mp3, id tag kitöltve, cover art belementve
műfaj[ok]: drum and bass

-> erre tessék <-

Tudom, kuss van a blog körül, de egyrészt még mindig nulla kedvem van bármihez is [bár a friss zenéket elnézve, lehet majd valami podcast-féleségre számítani].
Ami viszont fontosabb, hogy immáron a RadikalMod szerkesztői gárdáját bővítem, szóval aki esetleg késztetést érez a még több tartalom iránt, az több hírrel találkozhat arra.
Tudom, a blog alapvető profiljához/stílusához tartoztak a kis kezdőbetűs mondatok, azonban végre benőtt a fejem lágya, és rájöttem [főleg a radikalmod okán], hogy ez így, ilyen formában nem nagyon mehet tovább, szóval kénytelen vagyok beletörődni, hogy ez a helyes út.
A nagyobb lélegzetvételű cikkek és elemzések persze ide is kikerülnek majd, a kisebbeket viszont meghagyom a radikalmodnak.
Majd jelentkezem.
Függöny.