két és fél évtizeddel később, az egész világ romokban hever és oroszország lakosai a föld alá kényszerülnek. a falakon kívül olyan világ várna rájuk, amelyben védőfelszerelés nélkül semmilyen esélyük sincs a hosszútávú túlélésre: nukleáris tél tombol, szörnyek garmadái vívják harcukat egymással az életben maradásért, a vizekben több a radioaktív méreg mint a h2o. a föld alatt azonban jól szervezett élet folyik. főhősünk neve artyom, egy kisebb metróállomás lakója.
nagyjából ennyit lehet tudni a játékról, amikor másodmagunkkal bekapcsolódunk a történetbe.
a játék közli velünk, hogy ez a prológus. egy-két szörny hidegre tétele után, egy szárnyas szörny lecsap ránk, elfehéredik a képernyő, és a következő felirat fogad minket: "hat nappal korábban". akkor ez most a prológus prológusa? vagy wtf?!
ágyunkban ébredünk, majd jeleznek, hogy valaki van a főkapunál, és fel kell fegyverkezni, mert nem várunk senkit. a jövevény neve hunter, akiről gyakorlatilag semmit nem tudunk, csak annyit, hogy mindenki ismeri, és ezért biztos jó arc. de, hogy ne lehessen azonnal elinni a maradék agysejtjeinket a kocsmában, a szörnyetegek ostrom alá veszik az állomást. az első hullámot visszaverjük és hunter úgy dönt, hogy egymaga rendet tegyen. azonban megkér téged arra, hogy ha nem térne vissza pár napon belül, akkor indulj útnak te is és mihamarabb figyelmeztesd polis-ban a kompetens embereket, hogy tudjanak róla és mihamarabb cselekedhessenek. hunter természetesen nem tér vissza, így ránk hárul a világ - vagy ami megmaradt belőle - megmentése.



az a4 games - a gsc game world-ből kivált srácok - új játéka a metro 2033. ami, az idei év egyik legígéretesebb címe volt számomra. mint ahogy az lenni szokott, most is csalódtam. a játék nem lenne rossz. tényleg nem, élvezhető, és ami a legfontosabb, van hangulata és atmoszférája. a játék első pár pályáján legalábbis biztosan.

rendszerkövetelmény tekintetében az ajánlott blokkban a következőket olvashatjuk: core i7 processor, 8 gb memory. WTF?
a játék very-high-ra és 1920-as felbontásra lőtte be magát első indításkor, amin nem kicsit meglepődtem, figyelembe véve a core i7 processzor és a 8 giga ram igényét. azon gondolkodtam, hogy vajon a kis manók kimásztak-e az éjjel a szekrényből, és masszív változtatásokat eszközöltek-e a számítógépemben, de, mint utóbb kiderült, sajnos nem.
nem járattam a játékot full grafikán, mert ugyan elég rég volt már, hogy valami 3 másodpercenként szaggasson, de azért még aktívan élt ez az emlék a fejemben és inkább kompromisszumot kötöttem a programmal egy szerényebb felbontás és a high opció kiválasztásával.
nem értem, hogy mire kell ennek a játéknak 8 giga memória, de a srácok még a gsc game world név alatti pályafutásuk során is hajlamosak voltak arra, hogy elszálljanak a számokkal. ezúttal legalább optimalizáltak is, ha a konfigom teljesítményét az általuk, atomreaktorhoz hasonlítható igényükkel vetem össze. de ebből is látszik, hogy a hardverkövetelményeik irreálisan magasak. grafikai téren mellesleg olyan a játék hangulata, mint ha a bioshock valamelyik részét látnánk szétrohadva, a felszínen pedig hasonló körülmények között, ugyan ez jégtömbökbe zárva. nem ronda, de csatornákban és csontszaggató hóviharban olyan óriási szépséget nem lehet produkálni. gond a grafikával nincs, hozza az elvárt szintet, bár, kicsit szegényesnek éreztem a berendezést és a textúrázást.



viszont úgy látszik, hogy a 4a semmit nem tanult a stalker fejlesztése során felmerült [és nem megoldott] problémákból. az ellenfél ai-ja rettentően buta, olykor ugyan összeszedik magukat egy-egy pillanatra, de ez nem maradandó. vegyünk egy példát. a játékban két eset lehetséges:
1., a monszták beszorítanak a sarokba, és ugrálva-keringve kell lövöldöznöd, mert teljesen lenézni nem tudsz, de, még ha tudnál is, akkor se lehet olyan gyorsan célozni. a mediket tolod magadba [már amikor engedi] és közben imádkozol, hogy elég gyorsan tölts újra.
2., jön két-három szörny, de néhány találaton-killen kívül nem mész túl sokra, és szinte azon nyomban az első eset lép életbe.
emberek ellen ez másképp alakul. a buta katona néha kidugja a fejét a fedezék mögül, és könnyen adhatsz neki fejest. ha olyan helyre bújik, amit nem látsz be, akkor pedig 1-2 gránáttal, vagy egy gyors lerohanással gond nélkül veheted az akadályt.
valamilyen oknál fogva, a melletted harcoló katonák is rettentő bután viselkednek. ha beírjátok a google-ba, hogy 'human robot dancing youtube' akkor bármelyik profibb előadásmód is élet-telibb, mint ezek a karakterek. elég gyakran "nézdahátam" effektus lép életbe, mert elmenni mellettük nem tudsz, de, ha esetleg mégis, akkor egy helyben állnak egészen addig, amíg oda nem mész a fejükön ugrálni, hogy baszki, indulj már el!
ugyan a játékban minden fényforrást és lámpát ki lehet lőni, hogy ne vegyenek észre az ellenfelek és egy kis lopakodós-taktikai fps vonalat vigyenek a játékmenetbe, de ez sem működik, mert az emberi ellenfél csak és kizárólag akkor lát meg téged, ha face to face lősz bele pár skulót. egyéb esetben csak rohangál körbe-körbe, és semmit sem csinál az ordítozáson kívül.
ez nem feltétlenül baj, mert legalább nem töltöm be a checkpointokat másfél sarkonként újra- és újra, de ez így, ilyen formában teljesen értelmetlen.



a másik sarkalatos pontja a játéknak a gameplay. az, hogy nincs hud. rettentően zavart egész végig, hogy nem látom, hogy mennyi életerőm van. márpedig, ez eléggé frusztráló tud lenni, főleg akkor, amikor nyolc oldalról lőnek/harapdálnak. egy klasszikus militáns fps esetében erre nincs szükség, mert meglőnek, vörös lesz a képernyő, ha nagyon haldoklasz, akkor pedig úgyse látsz semmit. itt hasonló a rendszer, de van nálad medikit. ami annyiban kavarja meg az egészet, hogy effektíven nem lehet felmérni, hogy kell-e az a nyamvadt fecskendő, vagy nem kell. ezért minden második másodpercben rátenyerelsz a "q" betűre, és csak villog az ikon, hogy: "háhá, kutya bajod sincs", aztán az egyik pillanatban kicsit piros a monitor, a másikban meghalsz. nincs nagyon átmenet. az új hullámos játékokból ismert pármásodperces regenerálódás sem működik jól, mert sokkal több időt vesz igénybe, mint általában az ilyen játékoknál. és mivel sehol, semmilyen formában nem látszik az életerőd, a félig leszakadt karod, vagy kitépett veséd, ezért felmérni se nagyon lehet, hogy mennyi ideig kell még gubbasztanod a sarokban.



a gázmaszk köré épült a másik lényeges játékélmény-elem. a szabadban és a fertőzött alagutakban fel kell venned, és időnként szűrőt is kell benne cserélned. nem jöttem rá egészen pontosan, hogy a szűrőket magától is cseréli-e a játék, avagy sem. a lényeg az, hogy én manuálisan cserélgettem őket, mert amikor a vége felé jár a kapacitás, akkor a főhős zihálásán, asztmatikus rohamának előfutáraként és szörcsögésén kívül mást nem hallottam, úgyhogy nem vártam meg, amíg megfullad, vagy rosszabb esetben rám ugrik negyven vérengző fenevad.
egyébként a gázmaszkunk meg tud sérülni is, először csak berepedezik a széleken, aztán csak középen látsz ki, a végén meg már ott sem. az már más kérdés, hogy a lyukas üvegen át beszűrődő gázokat is teljesen figyelmen kívül hagyja a program és ilyenkor érdekes módon nem fulladozik a hős. bár, jobban belegondolva, ez nem kár, mert már csak az hiányzott volna, hogy még azzal is foglalkozzak, hogy mikor fulladok meg a gázoktól, miközben hordák százaival küzdök a fagyos nukleáris tél alatt egy szál gombostűvel.
a hősünk jobb bal kezén található egy karóra, amin látható egy piros, egy sárga és egy zöld sáv. ez mutatja a légszűrő elhasználódásának idejét. elég jó megoldás, csak az a baj, hogy a "t" betű nyomva tartásával lehetne közelebbről megnézni az "időt", de az esetek többségében még annyira se látod a mutatókat, mint amikor a képernyő alján látszik 50x50 pixelben, mert főhősünk képtelen a normális szemizom-mozgatásra és a fókuszra, ezért HOMÁLYOS a kép.
a karórán található továbbá három led is, azonos színekben. a zöld azt mutatja, hogy biztonságos-e a közvetlen környezeted, a piros veszedelmet, míg a sárga a kettő közötti átmenetet képviseli. még nem láttak meg, vagy hasonló.
ami viszont tetszett, az az, hogy a zseblámpát és a night vision-t egy kis kézi dinamóval kell feltölteni.



a játék egyébként lineáris, tehát nem arra megyünk, amerre szeretnénk, mint a stalker széria esetében, hanem meg van kötve a kezünk. amivel nincs is különösebb baj, mert a bad company 2 is ilyen játék volt, meg a bioshock 2 is, de ami viszont baj, az az, hogy a játék NAGYON lineáris. a legtöbb helyre egyetlen út van csupán, ami az amúgy is buta lámpakilóvős-lopakodós részeket teljesen megöli. a metróalagutakban kevésbé tévedtem el, mert mindenhova egyetlen út vezetett. ha meg is akadtam, az azért volt, mert a drága társaim arra vártak csupán, hogy a fejükön ugrálva tudatosítsam bennük, hogy baszki, itt vagyok, mehetünk tovább. a felszínen viszont mind a négy alkalommal eltévedtem valahol. vagy egy kétcentis betonszegélyen kellett átpréselni magamat, vagy egy fél jégtömböt kellett átugrani, mindig volt valami olyan pályaszerkesztési baki, ami miatt elakadtam ebben a csodálatosan egyszerű linearitásban. ezen egyébként azért is csodálkozom nagyon, mert a stalker többségében szabad ég alatti mászkálásból állt és itt ez a profizmus abszolút nem érződik. előbbiekből kikövetkeztethető, hogy a játék iránytűje teljesen használhatatlan. vagy a falat mutatja, vagy egy helyben pörög [!]. ami már csak azért sem volt kellemes, mert a légszűrők folyamatosan fogytak és közben támadtak a _lelőhetetlen_ és _halhatatlan_ szárnyas démonok.

ami számomra még zavaró volt, hogy én személy szerint sokkal jobban élveztem a katonás, náci, kommunista és bandita gyilkolást, mint a szörnyek hordáinak a tizedelését. már csak azért is, mert amíg az ember-ember elleni harcokban volt változatosság, például fogolyszabadítás, kísérgetés, indiana jones szerű csilleharc, addig a szörnyes oldalon a wtf momentumokon és a háttér-információk hiányában a teljes tudatlanságon kívül nem sok változatosság volt. ha a szörnyeket kiveszem a fícsörök közül, akkor gyakorlatilag az egész történet megdől, viszont ez annyira olcsó fejlesztői húzás, hogy nem tudom mire vélni.

a játékban kereskedni is lehet. ezúttal itt is újítani akartak a már bevált formákon. a pénzt nem kólás kupakok, vagy egyéb nyomott/nyomtatott anyagok képviselik, hanem az atomháború előtt gyártott lőszer. valamennyire érthető és megalapozott ezen tárgyak értéke, viszont nem teljesen világos számomra, hogy a home-made gyártott lőszereken FELÜL még régi lőszereket is hurcoljon magával a metrólakó, amikor ezek köztudottan nem kevés súlyt képviselnek, főleg nagy tételben.

a fegyverek viszont elég érdekesre sikerültek. a háború előtti fegyverek a játék elég nagy hányadában a háttérbe szorulnak, mert nagyon értékesek. ezért, főleg sűrített levegővel és lőszerrel hajtott fegyverekkel fogunk találkozni. elég jó munkát végeztek a srácok, mert a klasszikus mechanikát sikerült átültetniük erre az alternatív forrásra.
a játék elején egyébként a fegyverek közül a revolver tűnt a leghasználhatóbbnak számomra, mert az sebzett is, nem úgy, mint az oldaltáras smg, ami hordott is mindenfelé, meg igazából olyan érzésem volt, mintha kavicsokkal dobálnám a kétméteres, habzó szájszervű szörnyeket.
a játék előrehaladtával ez annyiban változott, hogy egy ideig volt ereje az új és nagyon drága fegyveremnek, aztán az egyszemélyes vaskereskedéssel vetekedő katonákon és a gyémántból faragott szörnyeken valahogy semmi sem akart igazán hatásos lenni.
lévén, hogy fps-ről van szó, elvárná az egyszeri játékos, hogy egy komplett arzenál közül választhasson. öt kategóriába vannak osztva a fegyvereink. mivel a játék nem rendelkezik rpg elemekkel, ezért inventory sincs. az első kategóriában kés, illetve dobókés foglal helyet. a másodikban egy pisztoly, a harmadikban egy sorozatlövő puska, a negyedikben shotgun, vagy nyílpuska, az ötödikben pedig a szimpla vagy a szöges gránát. ez a rendszer arról árulkodik, hogy rengeteg pixelpusztító variációt pakolhatunk össze, pedig nem. pisztolyból egyetlen darab van a játékban, de abból három féle. a sima, a hangtompítós, és a távcsöves. olyat nem lehet csinálni, hogy jé, itt a földön egy hangtompítós revolver, és átrakom a sajátomra. lecseréled, vagy otthagyod. más lehetőség nincs. sorozatlövőből négy darab [és annak különféle variációi], shotgunból két darab, nyílpuskából egy darab. ez ám az arzenál! rettentően kevésnek érzem. nincs gránátvető, lángszóró, ütvefúró, akna, és egyebek se. ennyi az összes fegyverünk.



ahogy a stalker esetében is, itt is az egyik pillanatról a másikra rettentően nehéz lesz a játék. amíg eddig max egy tár kellett egy-egy szörnybe, vagy 3 golyó a fejbe, a hatodik fejezetben hirtelen egy teljes tár a revolverből, a shotgunból, és kettő a távcsöves svd-mből. jön 5-6 ilyen szörny, aztán megint nehezítenek, 5-6 tár a revolverből csak fejbe, vagy 30-35 töltény shotgunból, and so on. az svd-mben két pályával korábban még volt 600 töltény, a pálya közepén nulla. és oké, hogy a játék közli a száznyolcvanadik reload checkpoint után, hogy OSONJ EL MELLETTE, kösziiii, tényleg, de ezt talán hamarabb kellett volna nem?! mert miért is jutna az eszembe, hogy elosonjak az öt méterre tőlem álló monszta mellett, amikor máskor a fél pályáról rám rontott? ugye, hogy logikátlan? összegezve: a lőszerem többsége elfogyott, és a pálya maradék fele abból állt, hogy a rettentően hülye ai-t kihasználva két-három shotgun töltényt toltam a leugráló szörnyekbe. aztán eltűntek valamelyik lyukban, és megint belelőttem, megint vártam. de, hogy ne legyen minden "ilyen egyszerű", közben leestem nyolcvan méter magasról [háromszor egymás után], halálra csípett hat csáp a mennyezetről lelógva, rámomlott egy épület, beomlott alattam a föld, és még sorolhatnám. hirtelen mintha superhardcoreextreme fokozatra állítottam volna a játékot. és a halálozási arányt tekintve a modern warfare 2-ben éreztem magam, ahol ugyebár egy játék alatt leszúrtak, felgyújtottak, felrobbantottak, lelőttek...
szóval, a játék vége felé nagyjából félpercenként a menüben találtam magam. sőt, azt is mondhatnám, hogy ennyiszer én még nem töltöttem be újra checkpointokat. rettentően idegesítő a sok új "szörny", mert csak a sokadik próbálkozás után jössz csak rá, hogy mit kell/lehet ellenük tenni.



a végső pályán, az újratárazások között felvillant, hogy mennyi "pénzem" is van, és, hát bizony 500. ami azért különösen vicces, mert az utolsó olyan helyen, ahol vásárolhattam volna, volt kb 80-85 ilyen értékes lőszerem, de nem fegyverre költöttem el, mert inkább a lőszert tartottam fontosabbnak. azóta nem volt barterelésre lehetőség, ezért tartom kiváltképp viccesnek azt a szituációt, hogy a játék továbbra is dobálja a pénzt...
de talán nem kell tovább ragoznom. mellesleg a kevésbé fogyó lőszerekből maradt elég sok töltény, abból a fegyvertípusból viszont, amit szinte az egész játék alatt használtam, - ahogy már említettem - már a játék vége előtt három pályával sem volt egy kanyi se, és csak egyszer kaptam bele másfél tárnyi lőszert, ami, hát, nem volt túl maradandó.

a végső endgame-nél vártam a wtf és wow effektust, ami részben sikerült is a fejlesztőknek, de nem volt az a klasszikusan katartikus ending, mint a legtöbb játék végén. nem gondolkoztam, merengtem el a történteken, mert semmilyen formában nem hatott rám, és a játék konkrétan nulla információt közölt arról, hogy akkor most végül is mi is lesz?! azoknál a játékoknál, amit a vége felé már nagyon untam és be akartam fejezni, ott is volt egy olyan érzés, hogy: "na, végre sikerült". itt még erre se futotta.

mindenesetre a játék nem rossz. hangulatban mindenképpen követendő példa lehet, ilyen szolidan adagolt misztikummal és "wooow" érzéssel rég találkoztam. ami viszont rettentően nagy baj - figyelembe véve a játék befejezését -, hogy van úgy 5 féle mellékszál. szellemek, anomáliák, a metróban élő emberek közti háborúk, a szörnyek, és a misztikus lények. ebből CSAK az utóbbi két szál megy tovább. pedig a többi is nagyon érdekessé tehette volna a játékot, sőt, azt vártam, hogy ezekből mi lesz, hát

SPOILER - jelöld ki az alábbi sort!
semmi. egyetlen, "jónak" mondható ending van.
SPOILER

a játékot az a néhány, sajnos hanyagolt mellékszál teszi élvezetessé, amiről már számtalanszor szót ejtettem. ezen kívül olyan túl sok dícséretet nem érdemel. nagyon érződik az, hogy ezt a játékot is több dlc-re és folytatásra tervezték. arról nem is beszélve, hogy ez inkább egy benchmark ilyen hardverigénnyel, mint egy játék.

mindezek ellenére, érdekes módon, nagyon jól telik az idő a játékkal. abszolút nem éreztem azt, hogy a terhemre lenne, vagy unnám. persze, ez a rengeteg idegesítő új dolog zavart, de főleg a játék első felében élveztem minden mozzanatát. utána teljesen ellaposodott. amennyiben a folytatást inkább a taktikára helyezik ki, és javítanak ezeken a rendkívül átgondolatlan játékelemeken, akkor mindenképpen meg fogom próbálni. egyéb esetben szóra sem érdemes.

hangulat: 8
játékmenet: 4
grafika: 9
zene, hangok: 6
újrajátszhatóság: 3
értékelés: 6 pont