
van itt nekünk egy szép, agyonreklámozott és mellesleg ritka rövid pixelhalmazunk, tizenegy gigában. aztán, ott van a másik, a maga szerény öt és fél gigájával, legalább kétszer olyan hosszú játékmenettel.
a kérdésem az, hogy mitől lett a warfail több, mint kétszer akkora, mint a frissen megjelent társa és miért? mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy miért kéne nekem egy olyan játékot preferálnom, amit 4 óra alatt végig lehet vinni, és meg se fordul az a fejemben, hogy még egyszer az életben elővegyem.
igen, a modern warfail 2-ről és a bad company 2-ről van szó.
ugyanis az a helyzet, hogy a battlefield mindenben többet nyújt, mint az azóta végtelen ciklusba került, és korántsem végtelen ideig minket őrző csapat szenzációsan beharangozott tákolmánya. a battlefield érdemes a megvételre, és érdemes arra is, hogy a polcomon tudjam. bár, a történet maga eléggé gyengus [illetve, láttunk már hasonlót], de ez abszolút hidegen hagy, mert a játék többi része megüti a mércémet. továbbá azt sem értem, hogy hogy lehetett a modern warfare 2 a tavalyi év akciójátéka, majdnem minden platformon és szaksajtóban. akkor se tudtam, most meg aztán végképp. a bad company 2-nek vannak hiányosságai. előfordul néhány bug, néhány idegesítő küldetés, de összességében élvezetes, változatos, és lesz kedvem elővenni később is. a multi része, nos, a beta alapján nekem nem nyerte el a tetszésemet. de az egyjátékos kampánya az utóbbi pár hónap legkellemesebb csalódása. ennyi.
weblog, simply